A tükör
Meglátod benne önmagad.
De belenézni én sem mindig merek,
Mert erőm tőle nem marad.
Kegyetlen és makacs, ha azt úgy akarod,
Mint Te vagy én, vagy bárki más.
És könnyedén legyőz, ha azt Te is hagyod,
S lelkedben túl mélyre ás.
Megmutat mindent, mit látni nem is akarsz.
A rosszat és a jóságot.
Mutat szürkét, keserűt, a száraz avart.
Egy eltorzult valóságot.
De a tükör mögött, egy elzárt világban,
Láthatatlan kéz lengedez.
S tombolva szólít, hogy mennyi csodád van,
Ha észreveszed, ő éljenez.
Soha ne rejtsd majd el, ezt az áldott kezet,
Engedd azt, hogy szépnek lásson.
S ha a tükör néha a pokolba is vezet,
Neked kiutat találjon.