Párkapcsolati harcokban hiába van igazad. Úgy érzed nyersz, bedöngölöd a másikat. De valójában vesztettél.
Nyomasztó napod volt, feszültség feszültség hátán, és alig várod, hogy hazaérj. A pasid éppen belekezd egy pofa sörbe, ül a kanapén, és a Tv-t bámulja. Te betoppansz, és elfog az elégedetlenkedés. Rendetlenséget látsz, és belekötsz, hogy már megint nincs elmosogatva, a szemetet sem vitte ki, vagy valami egyéb banálisnak mondható problémát veszel észre. Rázúdítod a gondodat, megtámadod szavakkal, összevesztek.
És itt bontsuk ketté a dolgot. Nézzük meg először az ő szemszögéből.
Amikor hazaértél, ő feltételezhetően még nem tudta, hogy megpróbáltatásokkal telt a napod, emiatt türelmetlenebb vagy. De, ha ezt észlelte, vagy előre tiszta volt számára, mert SMS-eztetek, vagy írtatok, akkor két lehetősége lett volna. Ha nem lőttél túl a célon, elviselhette volna a vihart összehúzva magát. Vagy, főleg, ha ez a gond már többször előfordult, tehetett volna ellene azzal, hogy kiiktatja. Eltakarít, kiviszi a szemetet, stb.
És itt fölmerül még egyéb lehetőség is:
Az, hogy neki is kegyetlen napja volt, emiatt ő is vágyna a megértésre. Vagy az esetek zömében nem követi el azt a hibát, amely miatt nekiestél. Esetleg, a támadás módja volt sokkal súlyosabb, mint azt az ügy bármilyen drasztikus elképzelés esetén (alapvetően rosszban vagytok) is megkívánta volna.
Igazad van? Ha általánosságban vesszük a dolgot, valószínűleg igen.
De. Ha tudod, hogy neki is nehéz napja volt, ha alapvetően odafigyel rád, és azt a hibát sem követi el sokszor, ami miatt nekiestél, akkor hiába vagy meggyőződve az igazadról, valójában ez nem számít. Vagyis nem ez számít. Simán lejjebb eresztheted az orrodat.
Együtt vagytok a pároddal, de a munka sokszor elszólít benneteket egymástól. Vagy bármilyen más tényező. Tudod, hogy nem tehet róla, mégis kiakadsz, megbántódsz, és őt is megsérted.
Igazad van? Természetesen.
De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a vitátok, a te rossz érzéseid, miből alakultak ki. A másik hiányából.
Ez úgy is elképzelhető, hogy neked van olyan kötelességed, ami elszólít a párod mellől. Ezen kiakad, te meg hőbörögsz, hogy tehet ilyet? És úgy érzed, igazad van, amikor lehurrogod, hisz te csak azt teszed, amit kell.
Így ne álljon az igazad a békülés útjába.
Alapvetően mindkettőtöknek törekedni kell rá.
Ha mielőtt nekitámadsz, átgondolod, vajon mit mondott, miért mondta a másik fél azt, amit, esetleg megkérdezed tőle, közelebb kerülhetsz a megoldáshoz. Ezzel elkerülhettek egy veszekedést, illetve könnyebbé tehetitek a békülést.
Ha odafigyelsz rá, könnyebben azonosulsz vele, és az esetleges gondjaival.
Persze, ez csak akkor működik jól, ha mindketten megteszitek ezt. Tehát nem mindig csak te vagy a megértő, az empatikus, hanem ő is hozzáteszi a magáét.
Pozitív gondolat. Pozitív gondolat. Negatív gondolat. Pozitív gondolat.
Másképpen: Dicséret. Dicséret. Probléma, ami nem tetszett. Dicséret.
Nyilván ezt hideg fejjel könnyebb megoldani, mint dühtől fortyogva. A lényege, hogy 2 dolgot mondasz, ami tetszett, tetszik a párodban vagy amiben egyetértesz a veszekedéssel összefüggésben. Az ő szempontjából negatív vélemény következik, majd egy pozitívval zárod.
Nyilván a negatív azért ne egy anyázás vagy égbekiáltó sértés legyen. Mert akkor a többi eltörpül mellette. Ezzel érezteted, hogy nem támadni akarod, kompromisszum kész vagy, mégis beleszőtted a saját gondolatodat is. Ha ezt ügyesen csinálod, gördülékenyebbé teheted a kommunikációt akár a pároddal, akár mással.