A pár kettesben töltött néhány napot a Balaton mellett egy nívós, de nem kirívó szállodában. A kutyát is magukkal vitték. Visszatérvén a kiruccanásból barátokkal találkoztak, akik persze első kérdésükkel a nyaralásról érdeklődtek. Ekkor a pár női tagja elkezdte az élménybeszámolót.
Nő:
– Megérkeztünk, a kutyát letettük a szálláson, és egyből mentünk vacsorázni. Illetve csak szerettünk volna, mert a pincér percekig nem akart odajönni hozzánk. Igazság szerint közel voltunk a konyha zárásáig, mondták is a recepción bejelentkezéskor, hogy foglalnak nekünk helyet, ha kell. Nagy nehezen megjelent a pincér, aztán kértünk egy – egy bort, meg előételt. A bor nagyon finom volt, bár az árát tekintve, kiderült, hogy miért. Aranyárban mérték. Az előétel is kiváló volt, de a számla boros lett a végén így is. Mindegy, nyaralunk – mondtuk. Másnap reggel a mellettünk lévő asztalnál ült egy pár. A férfi svájci volt, a nő magyar. A nő nem kimondottan cicababa, hanem az a jó nő kategória volt. Mindene megvolt, ami kell. Ők mondták, hogy a kutyánk egész este sírt, amíg ebédelni voltunk, és ők emiatt nem tudtak pihenni. Mert, hogy hosszú utat tettek meg. Nem voltak ellenségesek, csak megjegyezték. Nekik is volt kutyusuk.
Aztán felkerekedtünk, és a kutyával elmentünk kirándulni. Először Badacsonyba, aztán Füredre. szegény kutya annyit ment, hogy a végén már könyörgött, hogy hadd maradhasson. De nem lehetett bírni vele, ide-oda fickándozott a pórázon. A másik kutyákat mind támadta. Aztán már nagyon éhesek voltunk, ezért beültünk egy pizzázóba. Aznap már nem is ettünk többet, mivel a szálláson csak reggelit kaptunk, és nem akartunk még egyszer drága vacsorára költeni. Következő nap még mindig borús volt az idő, ezért bementünk a városba nézelődni. A kutya maradt, nem is panaszkodott, kikészült a kirándulástól. Alig lehetett parkolni a városban, úgyhogy percekig köröztünk, amíg sikerült helyet találni. A város maga kellemes, tele van beülős helyekkel. Délutánra javult az idő, úgyhogy lementünk a szálloda medencéjéhez. Harcolni kellett a napágyakért, a leleményesebbek már előző este odatették a törölközőjüket, hogy biztosan jusson nekik. De megismerkedtünk aranyos németekkel, akik szóltak, hogy mennek, így kényelmesen lefeküdhettünk. Végre napozhattam egy kicsit. Este elmentünk vásárolni, hogy legyen vacsink. Vettem tojást, zsemlét, májkrémet, egy kést, aztán visszamentünk a szállásra, és fölvágtam a szemléket, megkentem, aztán adtam az én kicsimnek – fogja meg a párja térdét a nő. Aztán folytatódik a mese. – Aznap este beneveztünk egy vacsorára. A drágám azt mondta, ha nyaralunk, hát nyaraljunk. Én megint csak előételig jutottam, de párom evett levest és csirkét is. Amikor beesteledett, előjöttek a szúnyogok. A német pár, akik a medencénél is segítettek, adtak szúnyogriasztót. Tényleg kedvesek voltak. Másnapra a drágám lebetegedett. Nagyon össze akarta szedni magát, mert pont addigra lett csodás idő. A délelőttöt benn töltöttük, aztán délután a kicsim megmakacsolta magát, és nekiindultunk a partnak, mivel a medencénél addigra minden napozóágy és hely is elkelt. Azon a részen még fejlesztenie kell a szállodának. Így átmentünk Földvárra a megszokott strandra. Szegény pasikám kidőlt, én is inkább feküdtem, egyszer kéredzkedtem a vízbe. Másnap meg már jöhettünk haza. Szóval így telt a nyaralás.
Ezután az ismerős pár a férfire emeli a tekintetét, és várják az ő élménybeszámolóját.
Férfi:
Nem volt rossz. Csak a kutya sokat vonyított és a végére lebetegedtem.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Hát nem tudom, de én nem nevettem sírva, de nem sírva sem. Boros számla, esti ebéd, szemle májkrémmel…. Nem csak a tartalom gyenge. Bocs.