Bizonyára te is szereted, ha elismernek, észreveszik az erényeidet, elárasztanak bókokkal. Szerintem ez nagyjából mindenkire igaz lehet. A világ azonban sajnos távolról sem úgy működik, hogy az emberek egymás pozitív tulajdonságait fürkészik, sőt. Mintha kötelező lenne lenézni, leszólni, odamondani, és persze mindent jobban tudni a másiknál.
Nem szeretnék mély pszichológiai elemzésbe kezdeni, hogyha ez nagy dózisban fordul elő egy adott személy esetén, akkor neki valószínűleg önmagával kéne inkább tisztában lennie, vagy hogy miért nem lehet biztatni a másikat, vagy inkább az erényeit vizsgálni az örökös problémakeresés helyett.
Álszent lennék, ha így tennék, mivel én magam is követek el hibát, ítélek meg idejekorán másokat, ne adja ég, valakinek a negatív tulajdonságait domborítom ki.
Megfigyelésem szerint ebbe alkalmanként önigazolás is belejátszik. Ha hamarabb, vagy föltűnőbben szólja le egyik ember a másikat, akkor a többiek úgy érezhetik, az elsőnek van igaza vagy legalábbis okosabb, jobban csinálja az adott dolgot, mint a másik. És kevesek erőltetik meg magukat annyira, hogy esetleg a védelmébe keljenek a leszólt figurának. Maximum akkor, ha a véleményalkotóval haragban vannak, és várják, hogy beleköthessenek vagy azzal azonosulnak valamiféleképpen, akit éppen ekézett az első tag.
És most becsuktam a mesekönyvet, mert a tökéletes idill lefestésének ezzel vége.
Ez ugyanis rendszerint másképp működik. Vannak veszekedések, viták, összezördülések, kisebb mosolyszünetek, és számtalan jó és rossz tulajdonság, ami felszínre kerülhet a párkapcsolatod során. Ezekkel vagy meg kell tanulnod együtt élni, kompromisszumot kötni (már, amivel lehet persze) és így tenni közösen értékessé a kapcsolatot, vagy számolni azzal, hogy elhidegültök, és az, ami korábban melegséggel töltötte el a szíveteket, az idővel csak egy lájkot kapna, ha a kapcsolatotokat a Facebookon élnétek.
Ha szükséges, a társadtól függetlenül is képesnek kell lenned arra, hogy fölturbózd az önértékelésedet. Ha mindenképp rá van szükséged a rendeződéshez, beszéljetek az esetleges problémákról, ami amúgy minden esetben becsülendő és ésszerű próbálkozás a nehézségek tisztázására.
Nem szabad elfelejtened, hogy a párkapcsolat rajtad is múlik. Szóval neked is értékelned kell a másikat. A cselekedeteit, a próbálkozásait, esetleg azokat a dolgokat is, amelyek talán gyerekesnek tűnnek (győzött a videójátékban, megszerelt valamit). Lehet, hogy azt mondod magadban arra az adott cselekedetre, hogy a minimum, és meglehet, igazad van, de ne erre koncentrálj. Gondolj a hosszútávú célra. Ami az, hogy ő is örül, amiért megdicsérted, ezért elégedettebb lesz, könnyebben dicsér meg Téged, így rendezettebb lesz a kapcsolatotok.
Ha egy pasi nem értékel, azt kezeld mértékkel, mert okosan ekképp kell, majd fordulj felé fenékkel.
Ennyi.