Spirálfüzet, kockás füzet, szótárfüzet, új iskolatáska, tolltartó. Aztán jöhet a végeláthatatlan bekötés, nem az infúzióé, hanem a tankönyveké és füzeteké. És minderre már mikor, ha nem augusztus elején felhívják a boltok a figyelmünket.
Miért? Nehogy véletlenül elfelejtsük, hogy a gyereknek szeptemberben iskolakezdés van.
Oké, tudom. A karácsony is már októberben elkezdődik a legtöbb bolt polcain, ennek pszichológiáját, mérőszámait nyilván kiszámították a szakemberek, de a sulikezdés rendszerint nem pozitív érzést vált ki az emberekből.
Nekem kb olyat nyújtott, mintha műtétre készültem volna, és 1 hónappal előtte már ismerkedtem volna a szikékkel, altatószerekkel, infúzióval. Nem újdonság az ilyesmi, amikor még iskolába jártam, akkor is hasonlóképpen alakultak az iskolakezdésre vonatkozó marketingkampányok, így a lelkemnek július végével véget is ért a nyár. Ha bementünk egy boltba, anyukám már nézegethette a különböző füzeteket, előttem meg felsejlettek a különböző kínzó tantárgyak, és az, hogy vajon melyik füzet előlapját bámulhatom majd, véshetek bele krikszkrakszokat, amíg megpróbálom túlélni az órát.
Összességében: Fúj!
Na persze, tanulni kellett volna, és akkor kevésbé bajos az ügy:).
De, hogy valójában mi zavar?
Hogyha akkora feneket kerítenek neki, mintha azon múlna a gyerek jövője, hogy milyen spirálfüzetet használ vagy milyen menő iskolatáskája van. Ha nem lazán kezelik az egész sulikezdést, hanem egy görcs alakul ki a gyerekben már augusztus első hetében, hogy mikre kell odafigyelnie majd egy hónap múlva, milyen tantárgyai lesznek, javít e majd a rosszabb tárgyakból és különben is, milyen nehézség várnak rá. Mert a következő év mindig nehezebb. Mi más lenne.
Egy tény:
Az iskolakezdés nehézségei rendszerint a nőnek okoznak migrént a rengeteg füzetvariációval (miből mennyi kell), az éjszakába nyúló tankönyv bekötésekkel, rosszabb esetben órarend rajzolásával, csinosításával, a tucatnyi program összeegyeztetésével, a férfi “feladata” pedig hím soviniszta hozzáállásban mérve leegyszerűsödik az anyagi forrás megteremtésére.
Ennek ellenére nem gondolom, hogy a férfinak csak fizetnie kellene, hanem igenis tevékenyen részt venni az iskolakezdés mizériájában. Ne kötögessen be tankönyveket, de ott lehet a vásárláskor, javaslatot tehet, segíthet a választásban. A legfontosabb, hogy arra fognak emlékezni a gyerekek, hogy jelen volt. Ennyi a feladata. Hogy jelen legyen.
Persze jobb, ha nem úgy emlékeznek rá, hogy végig hisztizett, mikor indulnak már haza. Embert próbáló feladat a vásárlás, de összességében javára válhat a családi kapcsolatoknak. Az iskolakezdést nem lehet elkerülni, mint oly sok mást sem az életben. És ez is egy kötelesség, mint a munka. Ennek ellenére hiszem, hogy mind a gyereknek mind a szülőnek minél kevesebb görccsel kell letudnia ezt az amúgy is érzékeny időszakot.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek