Gyerekkoromban ügyvéd akartam lenni. Közvetlenül a buszvezető után. Mindig, mindenkiben a jót láttam, és meg akartam védeni, ha beszóltak neki, vagy valami negatívat mondtak róla. Ahogy idősödtem egyre többet értettem a világból, és abból is, hogy nem kell mindenkinek a védelmére kelnem. Majd a sors félig – meddig jogi pályára vitt, emiatt újra dilemmák sorára kaptam rálátást, hogy egy – egy bűnügyben milyen kínszenvedés ítéletet hozni, mert azt is figyelembe kell venni, hogy az adott személy milyen körülményekből érkezik, egyáltalán képes -e fölmérni tetteinek a súlyát, van -e elég intelligenciája hozzá, netán beszámítható -e. Ez nem jelent feloldozást a bűnök alól, de minden apróság képes csökkenteni a vádlottra kiróható büntetés nagyságát.
Miért írom ezt?
Megint robbant az internet és teljes joggal. A Facebookon megjelent egy bejegyzés, mely szerint egy balatonszállási nő a kutyáját büntetésből a kocsija után kötötte. Ne menjünk bele a részletekbe, mert túl mocskosak, a lényeg, hogy a kutyus elpusztult. A kutyakínzó nőről fénykép, videó is felkerült a netre, az állatvédők rendőri kísérettel megtalálták, és szerencsére felelősségre is vonták.
Mint kiderült, még ő háborodott föl, hogy miért ekkora probléma ez, hiszen ő ugyancsak büntetési célból már a lovát is kötötte a kocsija után.
A ló valószínű azért úszta meg, mert szerencsére gyorsabban és többet bírt futni, mint a kutya…
És akkor térjünk vissza az ügyvédi gondolkodásmódhoz.
Mert ki kéne deríteni, vajon mi a …. késztet bárkit egy ilyen tettre? Milyen korlátoltság kell ahhoz, hogy átgondolt következmény nélkül valaki meghozzon egy ilyen döntést? Hogy hol a *** -ban van a hiba?
Neveltetés, az élet tiszteletének semmibe vétele, a felsőbbrendűség érzése?
És a kérdés, milyen büntetés lenne elég ahhoz, hogy soha a …. életbe ne jusson eszébe még egyszer ehhez hasonlót tenni bármilyen állattal.
Az indulat elviheti az embert, leírni “bármit” le lehet, de azért higgyünk abban is, hogy senki sem akar más keresztre feszíteni. Mert, ahogy az szintúgy a jogi tapasztalat során megtanultam, a bíró, aki kimondja a halálos ítéletet az adott bűnösre, dilemmába kerül, hogy ezáltal nem válik e maga is gyilkossá?
Sosem ütöttem meg nőt. És úgy gondolom, egy férfitól az a leggyávább és legaljasabb cselekedet, ha egy nőt fizikailag bántalmaz, még akkor is, ha a nők néha képesek a végletekig feszíteni a húrt. Természetesen nem bagatell dolgokra gondolok!
Ennek ellenére, ha ott lettem volna és saját szememmel látom, hogy ez történik az állattal, biztosan keményen kellett volna küzdenem, hogy ne tegyem meg. Valószínűleg kegyetlenül ordítottam volna vele.
Viszont hinni kell az igazságszolgáltatásban, mert mint kiderült, ha bebizonyosodik, hogy a kutyus még élt, amikor a kutyakínzó nő elásta, akár letöltendő börtönbüntetést is kaphat. És ott aztán biztosan nem szeretgetik majd meg a társai…
A világ sajnos tele van mocsokkal, és tényleg csak mi magunk tehetünk ez ellen indulat nélkül. Hideg fejjel, forró szívvel, és határozott fellépéssel, odafigyelve a részletekre, és többet segítve, mint kritizálva. Megmutatjuk mindenkinek, hogy tisztelettel bánjon az élettel. Hogy az nem olyan, mint a filmeken, ahol egy röhögcsélés, meg egy üzenet is belefér még a haldoklás közepette.
A valóságban ott magány van, sötétség és hideg. Kutyának, macskának, nyúlnak, malacnak, egérnek, embernek…
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek