R. harmincas lány volt, tele tervekkel, elképzelésekkel. Aztán találkozott egy irányító férfival, Péterrel, és megváltozott az élete. Amikor megismerte, megbízott benne. Habár magának se vallaná be, mi tetszett benne igazán. Talán a pénzzel tömött csibész mosoly, a határozottság, franc se tudja. Mindegy is már. Lehetne vádolni őt, de minek. Megtette ő már saját magával milliószor.

Hogy hol volt a hiba?

Lehet, hogy ott, amikor belekényelmesedett a jóba. Utazások, drága holmik, luxuscikkek követték egymást, és ez tetszett neki. De a rohadt életbe, kinek ne tetszett volna? Mert eközben Péter gondoskodó is volt. Lefőzte reggel a kávét, dolgozni ment, és sosem tért haza valamilyen kis apró ajándék nélkül. Persze a hazaérkezés késeinek számított.

A gyerek után aztán megsokasodtak a teendők, amiket R. egyre kevésbé bírt. És úgy döntött, végképp otthon marad, nem megy vissza a munkába. Eggyel nem számolt.

Kiszolgáltatja magát a férfinek, amitől  még a legszelídebb pasik is felsőbbrendűvé válnak. Péterhez, vállalkozói szemléletének hála ez alapjáraton közel állt, ezért R. élete alig három év alatt betáblázott feladatokkal lett tele, ő maga az ura igényeit kiszolgáló robottá fásult, miközben érzelmileg alig kapott megbecsülést

Nem úgy anyagilag. Éppúgy érkeztek az ékszerek, az ajándékok, és az utazások is évente kétszer, ahol annyi volt a különbség a korábbihoz képest, hogy a gyerekkel való teendők miatt elfelejthette a pihenést.

Aranykalitkában élt, a lelke pedig a putriban.

Ha nagyon kiborult, akkor “megkapta a magáét”: Azt teszek veled, amit akarok.

  • Nem vagy elég hálás,
  • én fizetek mindent,
  • azért dolgozom, hogy jó legyen neked.

És így tovább.

Az ágyban ugyanez volt a felállás. “Hálásnak” kellett lennie, miközben felé Péter minimálisan sem mutatta ki az odaadását

Ennek az élethelyzetnek előbb utóbb lesz megoldása. Hosszú távon nem lehet folytatni. Valaki lépni fog, hibázni, olyat elkövetni, ami végleg megváltoztatja az erőviszonyokat vagy az egymáshoz való viszonyt.

És ez meg is történt:

R. másik férfi figyelmét kereste az interneten. Nem akart semmit, csak elismerést. Játszott, félreérthető üzeneteket váltott, elküldött egy-egy szexi fotót magáról, de lépni nem lépett. Amikor Péter kifigyelte, kész lett a baj!

R. lebukott. Vagy inkább Péter bukott meg? Leginkább mindketten.

Akármilyen kényelmes is, R-nek bele kellett volna tennie a családi kasszába. Érezni, hogy fontos a munkája, a gyereknevelésen, és az ügyes bajos dolgok intézésén túl többre hivatott. Nem elégszik meg ennyivel. Péternek nem szabadott volna visszafogni a nőt. Talán saját gyengeségéből indult ki, vagy azt hitte, hogy a pénze nélkül nem lenne elég R-nek?

Az a nyomorult pénz.

És a legrosszabb, hogy ehhez hatalmas vagyon sem kell. Ha Péternek momentán kevesebb állna rendelkezésére, a feltételek akkor is működnének. Legfeljebb kevesebb ajándék lenne, szolidabb utazás, és a többi.

Péter megbukott, és ezt pontosan tudta. Annak ellenére, hogy az egoja harcba szállt a netes férfi ellen, és persze mindennek elmondta R-t, ami eszébe jutott, tisztában volt a hibával.

A nő szenvedett mellette, és ennek ő volt az oka. Fenyegetőzhet válással, a gyerek elperlésével, ebben ő is vastagon benne van

Ahhoz, hogy változni tudjatok, nem kell több, mint, hogy fontosabb legyen a másik öröme, mint a sajátotok. Hogy ne azt nézzétek, kinek van igaza, hanem azt, hogy mit érez. Mert egy érzést néha könnyebb körbeírni, mint semmiben tartó veszekedésekkel kínozni a másikat. 
Ha R. hamarabb szól, hogy szenved, vagy Péter nem az egojával van elfoglalva, hamarabb dűlőre jutottak volna. Ha győzni akarsz, tényleg fel kell vállalnod a bukás lehetőségét, és azt is, hogy előtte hibásan gondolkodtál valamiről.