Banánt fogsz a kezedben. Gyanútlanul, komótosan meghámozod, aztán az ajkadhoz érinted. Végül ráharapsz. Az utolsó mozzanatig minden tökéletes, és kiváltképp hasonlít arra a bizonyos mozdulatra. Persze, nem szabad elfelejteni, hogy ha szó szerint vesszük a meghámozást, akkor pasiként azért sem rajonganánk. Ahogy lepereg előttünk a kisfilm, már föl is villan az agyunkban (vagy máshol) a lámpa, és az asszociációs gyakorlat révén érkezik a megjegyzés, bárcsak mással is megtennéd ugyanezt.
Ilyenkor erőteljesebbet harapsz a banánhúsba és nyomatékosabb rágómozdulatokkal adod tudtunkra, mi várna becses kincsünkre, ha a fennhatóságod alá vonnád.
Egyébként, ha már itt tartunk, valóban egy olyan ékkőről van szó, amit a legkisebb karcolás is megvisel, szóval ily módon a legerősebb pontunknak gondolt területet akarjuk rendszeresen felajánlani, ami egyszersmind érdekes kettősségnek tekinthető:).
Összességében a banános mozzanatról elmondható, hogy elő lehet adni erotikus adalékkal, de a súlyosabb felháborodást mégiscsak azok a szituációk okozzák, amelyek kevésbé egyértelműek. (És akkor még a barackról nem is beszéltünk. Főleg, ha kopasz).
De bőven akadnak pillanatok a mindennapi életben, amikor a domborulatok, ékességek az adott szituációhoz képest jóval többet hoznak ki a férfiakból. Ha lehajolsz, óhatatlanul várjuk, hogy ránk mosolyog –e a derekadnál a bőr, ha nyújtózol, a hasadat fürkésszük, ha mondjuk az irodában az asztalra támaszkodsz, a térded kissé hajlítva áll, a fenekedet figyeljük.
Ily módon egy szimpla nyújtózás, lehajolás, mászás, homorítás, mind potenciális „veszélyforrássá” válik, amelyet túlgondolhatunk, és a kisfilmet továbbgörgetve utalhatunk rá, milyen egyéb pozícióban, és környezetben tudnánk téged elképzelni hasonlóképpen.
Elhiszem, hogy zavaró, főleg, ha többedszerre futunk bele ugyanabba a viccelődésbe, mert az igazat megvallva, ebben kevesek kreatívak közülünk. Az más kérdés, hogy jogos elvárás lehet a részedről, hogyha már verbálisan vízszintes táncba hívunk, azt legalább annyira választékosan, magunkat megerőltetve tegyük, mintha valóban megkapnánk rá az esélyt.
Ha nyári időszakot élünk, és fehér felsőt viselsz, biztosan elviccelődünk a vizes póló versennyel, ha a valamilyen okból figyelemfelkeltő belátást kapunk a dekoltázsodra jöhet, a mellesleg jól nézel ki, vagy az igazán mellékes vagy örökbecsű megjegyzés.
És egy kis sztori az önmegtartóztatásról:):
Húszas éveim közepe táján szállodában dolgoztam, ahová a tulajdonos olykor el-elhívott néhány eszkorthölgyet az abszolút igényesebb fajtából. Mivel az éjszakai műszakot erősítettem, sűrűn találkoztam velük. Egy alkalommal tízfős csapat zúdult be az ajtón. Volt köztük fiatalabb meg idősebb csaj, meg persze nagy ricsaj. Várakozniuk kellett, ezért a bárpultostól (az is én voltam) kértek üdítőt. Egyikük gyümölcslével kívánta fölfrissíteni magát. Odaadtam neki a kis üvegcsét.
– Előbb rázd föl – szólt a barátnője.
Majd a nő, akinek ajkát (és mellét) mintha darazsak csípték volna széjjel, annyira meg volt duzzadva, rám meredt, majd lassú tempóban fel-le mozgatta kezében a henger alakú tárgyat, míg a végén teljes sebességfokozatra kapcsolva a tartalmából néhány cseppel az arcát is eltalálta.
Másodpercekig álltunk szótlanul egymással szemben. Aztán csak ennyit szóltam.
– Egészségére.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek