Hiába küzdünk ellene, mindenkiben benne lakozik egy én, amelyik a saját igazát akarja érvényesíteni. Belemehetünk bölcselkedésekbe, megoszthatunk idézeteket egymás elfogadásáról, de a gyakorlatban ezeket az elveket gyötrelmesen nehéz átültetni. A békesség pillanatában könnyen jönnek a magasztos gondolatok, de amikor ellenkezésbe ütközünk minden fölborulhat. Hogyan lehetne rendet tartani, és valóban közelíteni az igényeket egymáshoz? Gondoljuk át.
Mindennapos egy “nekem van(volt) igazam” kifejezés, ami megmérgezheti a kapcsolatokat. Mintha lényeges lenne, hogy ki nyeri az adott csatát. Valószínű azért, mert tényleg versengésként fogja fel. Afféle egoharc, ami amúgy sehová sem vezet, megnézi, meddig mehet el, mitől borul ki a párja, mitől nem, vagy esetleg egy korábbi számlát egyenlít ki ezzel. Sem nővel, sem férfival nem egy leányálom a vitatkozás, ebben nem hiszem, hogy különbséget lehetne tenni. Maximum annyiban, hogy egy nő feltételezhetően hamarabb sértődik meg, de ezt sem lehet egyöntetűen kijelenteni.
A vita függvénye, hogy mennyire mennek bele mélyen a felek a harcba, viszont a többség mindig az igazát keresi. Egyetlen gond ezzel, hogy azt mindig meg is fogja találni. Mert ő maga biztos, hogy arra koncentrál, ami az ő érveit alátámasztja, ezért kevésbé figyel a másik gondolataira. Ha esetleg egy harmadik/negyedik féllel is megbeszéli, óhatatlanul olyat választ, aki nagyobb eséllyel ért vele egyet, rosszabb esetben otthagyja azt, aki másként látja a problémát.
Az elszabadult vita.
Az ilyesféle vitákkal az a legnagyobb gond, hogy könnyen elfajulhatnak, amitől a felek már nem tudják pontosan, mi is volt a kiinduló gondolat. Befigyel egy sértés, ami legtöbbször kicsit sem kötődik az eredeti témához, és máris durvul a helyzet.
A feloldozást az hozhatja el, ha eleve nem alakul ki éles vita. Vagyis nem mennek el sértegetésig a felek, és megpróbálnak a másik igényeire koncentrálni. Az emberek többsége nem egyből árulja el a problémáját, néha ők maguk sem képesek azt megfogalmazni, ezért könnyű félreérteni a panaszokat, okoskodásokat, észosztásokat.
Mindkét oldalnak törekednie kell a türelemre a beszélgetés folyamán, ami felszínre hozhatja a lappangó alapproblémát. Hogy mondjuk egy korábbi sértés miatt kezdődik a nézeteltérés, esetleg az egyik felet bántották aznap, vagy eleve rossz passzban van. Ez nem azt jelenti, hogy a másiknak mindent el kell tűrnie, de ha ismeri a társát, és odafigyel rá, átláthatja, fölösleges belemennie a vitába.
Meg kell tanulni úgy érvényesíteni az igazadat, hogy azzal nem bántasz meg másokat.
Hogyan beszélj és érvelj okosan?
Akkor jártok a legjobban, ha mindketten egymás érzéseire koncentráltok. Nyálasnak hangzik talán, de hosszútávon biztosan megéri, mint a látszólagos sikerek hajhászása. Ahhoz, hogy megismerd a másik valós véleményét, illetve ráláss a mondandója hátterére, kérdezned kell.
Miért érzed így? Pontosan, hogy gondolod? Neked mi lenne a jó megoldás?
Minden szitufüggő, de ezekre a kérdésekre jobb esetben értékelhető választ kapsz. Ha nem, az is egy infó persze, és valószínűleg huszadik alkalommal már nem lesz kedved és türelmed végigmenni ugyanazon a procedúrán. Kedvező változatot nézve beszélgetés alakul ki köztetek, amelyen érveket sikerül fölsorakoztatni sértések helyett, felszínre kerülhetnek olyan kulcsproblémák, amelyek értelmet adnak az esetlegesen követhetetlen folyamatokba.
A válaszok alapján te is könnyebben tudsz reagálni. Eldöntheted, utat engedsz a másik kérésének, elképzelésének, vagy sem. A legjobb talán az, hogyha üzletet ajánlasz. Még ha érzelmekről is beszélünk, amelyeket te is vállalj föl, ha már a partnered megválaszolta az általad feltett kérdéseket, egyfajta win – win szituációt kell létrehoznotok, ami jelen esetben kifejeződhet egy mindkettőtöknek közepesen rossz helyzet megteremtésében is.
A száguldó, felületes, információzabáló világban egyre kevesebb embernek van az ilyesmihez türelme, és nem is kell mindig minden konfliktust így levezetni, de érdemes kísérletezni vele. Meglepő eredményekre juthattok. Ha egyikőtök sem a makacsság mintaképe, sikeres lehet ez a taktika, és minél többet alkalmazzátok, annál gyakorlottabban megy majd az egymáshoz csiszolódás, amivel pozitívan érzitek majd magatokat. Mert nem összevesztek, hanem beszélgettek, nem kioktattok, véleményt formáltok, különböző nézőpontból vizsgálódtok. Ez biztosan közelebb hoz titeket.
Amikor egyik vagy másik fél betart, köti az ebet a karóhoz, és nem akaródzik kimozdulni a lövészárokból, csak tüzel és tüzel rád. Amennyiben ez a helyzet áll elő, akkor ott sajnos mélyebbre kell ásni mindkettőtöknek. Egyrészt neked is magadban, hogy amit a fejedhez vág, annak mi az alapja és mit tehetsz azért, hogy változzon a helyzet. Azonkívül te mit várnál tőle, amivel fátyolfelhősíthető lenne a viszonyotok, mert ha nem juttok dűlőre, annak fájdalmas vége lesz.