Sokan kedvelik a motivációs üzeneteket, melyek főleg a rossz passzban lévőknek segítenek. A netet bújva előbb – utóbb biztosan belefut a célszemély egy örök igazságba, és megállapítja, hogy az “mennyire igaz”. A többségük alapjáraton olyan bölcselet, amely értelmezve semmilyen pluszt nem nyújt. Ami engem zavar, hogy minimális az egyediségük, és kb szentet faragnak az olvasójukból. Persze ez a lényegük, mert az a cél, hogy jól érezze magát, aki olvassa őket. Kimondhassa, igen, én ilyen vagyok, meg tudom csinálni. Ha kifordítod a legnépszerűbb idézeteket, vicces következtetésekre juthatsz.
Lehet szeretni, nem szeretni, annyi bizonyos, hogy melózni kell és kész. El kell fogadnod, hogy az élet nagyobb részben küzdelemből áll. De a küzdelem nem kell, hogy negatívumként jelentkezzen.
Sokszor jövök a sporttal, mert engem az tartott lélekben életben, ha gondom volt. Nem egy futásom volt, ami kegyetlennek bizonyult, szenvedtem, harcoltam, de a táv teljesítése örömet okozott. Vagy, amikor egy verseny, még ha nem is győztem vagy lettem helyezett, de értékelhető eredménnyel zárult, maga a hajtás, a felfokozott állapot kárpótoltak mindenért. Tetszett a küzdelem.
Valahol ezt várom a mindennapoktól is.
Hogy szeressem a küzdelmet, és ha nehéz is, szokjak hozzá ahhoz, hogy a célokért, a nekem kedvező eredményért igenis melózni kell. Ráadásul hosszan. Munkahelyen, párkapcsolatban, mindenütt.
Ezért mondják, hogy az út a fontos, nem a cél.
Na tessék, egy idézet…:)
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek