Sokan aggódnak azon, hogy korszakunk gyerekei súlyos stressznek és elvárásoknak vannak kitéve. Egyesek szerint meg épp ellenkezőleg, túlzottan el vannak engedve, és ez a megengedő hozzáállás később problémákhoz vezethet. Lehet vitázni egyik vagy másik állásponttal, bár szerintem a középút lehetne a legbölcsebb. Mégis, ami különösen kiborít, amikor a szülők bort isznak és vizet prédikálnak.
Az ember éli az életét, amelynek óhatatlanul része a feszültség, sértődés, aggodalom, problémák. És, amire kevesen figyelnek, hogy az ezekre a változásokra, helyzetekre adott reakcióikat a gyerekeik úgy olvassák, mint a legkedvesebb meséjüket. Csak a hőseik itt a szülők, és őket akarják utánozni.
Mit kezdesz a feszültséggel?
Nem kezeled jól az idegességet. Üvöltözöl, csapkodsz? Ez nálam akkor esett le először, amikor autóvezetés közben mérgelődtem más vezetőkkel. Ezt a gyerekek is hallották. Aztán egy későbbi alkalommal, teljesen más szituációban mérgelődtek ők is, és kihallottam a saját stílusomat a szavaikban.
Megrettentem. És azóta nagyon figyelek, hogy a lehető legtöbb helyzetben higgadt maradjak.
És mi a helyzet akkor, ha valaki neked tolja a bevásárlókocsiját? Vagy elállja az utadat a közértben?
Kiborulsz, beszólsz? Agyra főre szidod az embereket? Ha a gyerek ezt látja tőled, hogy kérhetnéd rajta számon, hogy legközelebb majd udvariasan kérjen meg valaki, hogy álljon arrébb, hogy ne a problémát lássa minden apróságban, hanem tanuljon meg higgadtan, ám határozottan cselekedni?
És, ha olyasvalakit látsz, aki nem tetszik? Kritizálod?
Folyton kibeszéled az embereket. Jön egy neked unszimpatikus figura az utcán, a strandon, bárhol, akinek csak annyi a bűne, hogy más a testalkata, a ruházata, mint ami neked tetszik, máris öntöd magadból a csípős megjegyzéseket. Ezzel párhuzamosan elvárod, hogy a gyereked legyen barátságos, és elfogadóbb a környezetével kapcsolatban?
Minden probléma számodra?
A legapróbb kis hülyeségen is fölhúzod magad? Sokat szitkozódsz, bírálsz, mindig van véleményed, és persze mindenkinek azt kell gondolnia, amit neked, különben égzengés, földrengés támad? Hogy ez mennyire jó vagy rossz, az más lapra tartozik, de ha a gyerek ezt látja, hallja tőled, akkor előszeretettel átveszi automatikusan a stílust, és ő maga is ingerülten reagál a saját életének rezdüléseire. Akár a társaival szemben is lekezelő lehet.
Rendszeresen irigykedsz másokra?
Mindig mindenkivel gondod van, aki valamiért előrébb tart nálad vagy úgy gondold, jobb a helyzete, mint a tiéd? Ellenben, ha a gyerek irigykedik a másikra, mert annak jobb telefonja van, rögtön megszólod, hogy azt nem szabad?
Mindig mindenért a másik a hibás. Te semmiről nem tehetsz?
Akár munkatársadról beszélsz, akár családon belüli konfliktus adódik, te sosem vállalod a felelősséget. Mindig a másik rontott, te csak áldozat vagy? Akkor ne csodáld, ha a gyerek mindig módszeresen a tanárát, a testvérét, a bárkijét fogja hibáztatni a saját bűneiért. Amellett, hogy a gyerekek alapból ilyenek, azért nem árt, ha tőled is azt látják, elég erős vagy ahhoz, hogy fölvállald, ha hibázol.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek