Avagy elítélendő -e, ha a nő kezdeményez? Buliban voltunk, és épp indulni készültünk, amikor a haverom mellett feltűnt egy nő, aki egy cetlit adott a kezébe. A hangzavarban korlátozottan értették egymást, de annyit megtudtunk, hogy végig a mellettünk lévő asztaltársasággal volt. Kedvezőbb fényviszonyok között megnéztük a papírost. A 30-as éveiben járó lány telefonszáma, és keresztneve volt rajta egy mosolyjel társaságában.
Haverom persze majd kiugrott a bőréből. Semmit sem tett, mégis érdeklődött iránta egy nő, aki még szimpatikusnak is látszott. Mármint a külseje alapján. Ahogy telt az idő, egyre bizonytalanabbá vált, vajon felhívja -e a lányt vagy sem?
A bizonytalanságát az okozta, bízhat -e egy olyan nőben, aki odamegy egy ismeretlen pasihoz, és megadja neki a telefonszámát? Vajon ez is csak egy társadalmi beidegződés, hogy csakis a férfi kezdeményezhet, ha nő teszi, akkor egyből könnyűvérű lesz?
Merevítsük ki a képet.
A lány egész este a haveromat figyelte, és szimpatikusnak találta. Lehet ő a szerelme? Az esély, amit nem szabad elszalasztani. Mit tehet? Mosolyog idiótán bízva abban, a pasi észreveszi? “Véletlenül” meglöki, vagy csinál valamilyen badarságot, amivel felkeltheti a figyelmét? Netán megszólítja egy ürüggyel? Ezek forognak a fejében órákon át, és úgy érzi, beleőrül. Aztán, amikor látja, hogy induláshoz készülődünk, dönt. Meglépi azt, amit egyébként sosem tenne meg. Felírja a számát, és egy élete egy halála alapon odaadja a pasinak vállalva a totális megalázkodást.
És, ha elengedi minden próbálkozás nélkül, lehet elveszíti az esélyt a megismerésre, hiszen semmit sem tudott meg a fiúról, amivel kapcsolatba kerülhetne vele.
Innen nézve a számmegadás elfogadható lenne, végül is mi történhet? Semmi. Egyszeri alkalom, próbálkozás, amit még sosem csinált.
Másrészről azonban, ha kapcsolattá nőne a dolog, a haveromnak mindig ott motoszkálna a fejében, vajon megbízhat egy ilyen nőben. Aki jelzés nélkül, mosoly nélkül, összenézés nélkül odament hozzá, és csak úgy megadta neki a számát? Biztos, hogy ez volt neki az első, nem lehet, hogy túl rámenős, kapcsolat esetén lerázhatatlan? Benne van.
A fő gond azonban a megítélés.
A társadalmi elvárás az, hogy a férfi kezdeményezzen. Más szóval, ez a világ rendje. Még, ha a próbálkozás elenyészőnek is mondható, vagy bátortalan, és a nő segíti át a férfit a nehézségeken, még akkor is a férfinek kell megtenni az első (pipogya) lépést. Onnan már irányíthat a nő tovább. És, ha a nő ennek elébe lép, az még a férfi hiúságának kenegetésétől függetlenül a pasi számára is visszás lehet.
De.
Attól mert ezt a lány meglépte, nem válik egyből örömlánnyá. Nyitottabb személyiség, aki az akciójától függetlenül nem feltétlenül ugrik ágyról ágyra. Engedtessék meg neki az ártatlanság vélelme, és, ha a pasi fölhívja, bebizonyíthatja, mennyire távol áll tőle a könnyűvérűség.
Viszont, ha tradicionális módon kezeli a helyzetet, akkor csendben marad, végigmosolyog a haveromra, majd elbúcsúzik tőle csendben, ahogy kisétálunk a szórakozóhelyről. És ezzel véget is ér a történet.
Te mit gondolsz erről? Írd meg a Facén.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek