Szerencsés esetben ritkán tapasztalsz ilyesfajta hozzá(d)állást a férfiak részéről, de sajnos van rá példa, én magam nem egyszer hallottam hasonlót. Legtöbbször persze akkor, amikor a nő nem volt jelen, és csak afféle pasis megbeszélés keretében hallgathattam meg, az adott férfi milyen lazán kezelte a dolgot az asszonnyal, akit amúgy is a markában tart. A párkapcsolathoz két ember kell, ahogy egy kiadós veszekedéshez is, és még ha jelen is lenne az ember, akkor sem dönthetné el, kinek van igaza, mert mit sem tud az előzményekről. Az már egy másik kérdés, hogy talán annak se nagyon kéne számítani, hogy kinek van igaza egy veszekedésben.
Ha egy veszekedést hozunk fel példának, akkor ott vérmérséklettől függően sokféle “szépségek” előkerülhetnek, amit a felek egymás fejéhez vágnak, és talán nem is kéne belőle kiindulni. Telepedjünk le egy átlagos szituációnál, mint amilyen
egy ártalmatlannak tűnő beszélgetés egy adott témáról. A nő elmondaná a véleményét, aztán erre érkezik a férfi még türelmes válasza, majd megint a nő hozna föl egy érvet, a következő pasigondolat azonban átmegy fellengzős, lekezelő dumába, akár a személyeskedés szintjére is eljut
Ez megint csak függ az adott szereplők viszonyától, előéletétől, az egész szituációtól. És komoly harag gyűlhet össze a nő lelkében emiatt, és elátkozza a férfit, hogy mit van úgy elszállva magától, azonban az ok sajnos ennél prózaibb is lehet.
Talán a türelemből van a legkevesebb az embereknek. Milliószor okoskodtak már nekik, tömegével osztottak meg velük véleményt, naponta vívnak kisebb – nagyobb harcot, és ennek monotonitásában a férfiak rosszabbra vizsgáznak. Emiatt aztán sietve szeretnék lezárni a vitát a nővel, amit sajnos egy erősebb, lekezelő kifejezéssel gyorsabban letudhatnak.
Egyébként ugyanez a fenti gond kerülhet előtérbe akkor is, amikor esetleg hazaérve kevéssé toleráns hangulatban találod a férfit. Alapbeállítottság egy férfinál, hogy harcol, küzd, birokra kel, és a mindegyik meccset meg akarja nyerni. Ha ez nem sikerül, márpedig senkinek sem sikerül mindig minden, akkor könnyen frusztrálttá válhat, és ott próbál egyenlíteni, ahol arra a legkevésbé lenne szüksége.
A férfi a ház ura, a családfenntartó, a mindentudó, nem gyengülhet el, és így tovább. Ez a nyomás pedig generációról generációra száll, habár ma már kissé kikopófélben van. Ez a kód pedig előhozza, hogy a nő “gyengébb” a férfinál, következésképp, ha én, mint férfi vagyok az, akinek mindent meg kell oldania, pénzt keresnie, eltartani a családot, akkor te, mint nő, kevesebb vagy nálam. Persze ez egy oltári nagy hülyeség, de sajnos sok esetben ez a beidegződést csapkodják a férfiak is a nők fejéhez, ahogy a nők is a férfiak fejéhez. Mert ha nem megy úgy a család szekere, sokszor lesz a férfi a bűnbak. Az mondjuk egy másik kérdés, hogy az anyaiakkal kapcsolatos fel és alárendeltség méregfogát könnyedén kihúzhatod, ha nem hagyod, hogy a férfi legyen az egyetlen kereső a családban. A teljes anyagi fennhatóságot tehát ne add oda. Legyél résen.
Mondanám, hogy semmit, de az a legjobb, ha föl vagy rá készülve. Legyen benned kurázsi, egyrészt merd megmutatni, hogy bánt, amit mondott, vagy dolgozz ki a témával kapcsolatos frappáns válaszokat. Ha munkahelyi dologról van szó, akkor egyszerűen annyi a dolgod, hogy megszerzed a megfelelő tudást, amivel föléje kerekedhetsz. Igen, akkor is, ha a főnöködről van szó. Párkapcsolatban vagy akár baráti kapcsolatban tulajdonképpen minden jó, ami az egoja ellen dolgozik. Őrizd meg a hidegvéred, egyetlen mondattal vágj vissza, de az legyen hatásos.