Anya, feleség, szerető, és közben úszik a ház…Nem lehet mindenhol helyt állni, miközben a nyugodtság álarca mögött tűröd a megpróbáltatásokat. Előbb utóbb kiégsz, a lelki nyomást fizikai rosszullétek követik és elveszel önmagad lenni. Már arról sem lesz tudomásod, valójában te magad mit is akarsz, mi tenne téged boldoggá. Ezt pedig senki sem akarhatja, akit Téged szeret. Hangsúlyos, hogy téged, és nem saját magát. Nyálas lenne leírni, hogy találd meg azt, aki önmagadért szeret, mert az élet, mint tudjuk, nem ennyire egyszerű.
Nem mennék bele a nők vs férfiak életének összehasonlításába, mert azt nem érzem fair-nek. Szerintem nem azon van a hangsúly, hogy kinek könnyebb vagy nehezebb. Annyi bizonyos, hogy egy nőtől többet várnak el a szépség, igényesség, háztartás, gyereknevelés és a gyerekkel kapcsolatos ügyintézések kapcsán, mint a férfitól. És ha valaki csak a felsoroltakkal kéne, hogy foglalkozzék, az bőven elegendő munkakör lenne.
Rühellem, ha azzal érvel valaki, hogy régen minden jobb volt.
De az tény, hogy mintha másabb lett volna az élet a kilencvenes években, mert az ember kevesebb véleménnyel és információval találkozott. Nem volt annyi gondolat, mondjuk a gyerekkel való törődéssel kapcsolatban. Valaki túl soknak érzi, más túl kevésnek, egyik nagyobb szigorral lépne fel, a harmadik szerint csak azt csinálja, amihez kedve van. A többi anya pedig vagy egyetért vagy nem, de feltétlenül hatással lehet rá a gondolat. Vagy éppen azért kerül nehéz helyzetbe, mert mindig többet és többet akar adni a gyermekének, mint, amit ő a szüleitől kapott, ezért képes akár “megszakadni is”, hogy teljesítse a kívánságokat. Ne adja ég, folyamatosan frusztrálja a tény, hogyha nemet mond, azzal “rossz anyává” válik.
És ez csak a gyereknevelés volt. Ott van még a többi. A háztartás, ami maximum fél napig lehet rendben (főleg gyerekek mellett), a munkahelyen való helytállás, és nem mellékesen a párkapcsolata. Akinél ugyanúgy meg kéne csillogtatnia előkelő pompáját, ragyogni, hogy az éjszakák ne teljenek unalmasan. Anyának, nőnek, szeretőnek lenni.
És akkor hol jönnek az ő igényei? Azaz a Te igényeid.
Azok a percek, amikor tényleg befelé figyelhet? Amikor nem mások igényeit elégíti ki, hanem valamit tényleg csak saját maga miatt csinál. És nem azért, mert “azt kell éreznie”, abban kell kiélnie az örömét, hogy másoknak okoz boldogságot. Ehhez egy férfitól nem nagy ajándékra van szükség, hanem arra, hogy megteremtse a nő számára a mai divatos szóval kifejezett “én időt”.
Ennek nem kell extra töltettel bírnia:
Elég lehet könyvolvasás, zenehallgatás, séta, de persze markánsabb elfoglaltság is elképzelhető, bulizás barátnőkkel.
A gond azzal van, hogyha a nőnek meg is teremtik, avagy ő maga teremti meg a szabadidőt, akkor legtöbbször lelkiismeret-furdalás tengerében úszva tölti el az egyébként pihenésre szolgáló perceket. Mert mi mindent tehetett volna, miközben önző mód kikapcsolódott.
Pedig ez nem helytelen, nem elítélendő cselekedet. Sőt. Mindenkinek a családból meg kell értenie, hogy te is ember vagy. Neked is van igényed arra, hogy egyedül legyél, hogy csak önmagadért legyél anélkül, hogy bárki rád telepedne az akaratával, kívánságával.
- Elsőként magadban tedd helyre a dolgokat. Ha kikapcsolódsz, az nem bűn. Nem rossz, és mindenki le van szarva, aki ebbe beleköt. Sajnos tényleg, szó szerint mindenki. Máskor mindig teljesítesz, de nem vagy robot. Ennyi.
- Ha ezt a gátlást leküzdötted, akkor gondold ki azt, amit szívesen csinálnál, és persze megvalósítható.
- Kezd apróbb lépésekkel, de minimum fél órát szánj magadra. Valószínű sokkal többre nem lesz lehetőséged, de annyit legalább szánj saját magadra.
Ha ezt biztosítod magadnak, azzal nem elveszel a szeretteid életéből, hanem belőled kapnak vissza egy teljes egészet, amivel hosszútávon mindenki jobban jár.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek