Éled az életed, és néha veszítesz, néha nyersz. Ezt a körforgást pedig el kell viselned. Még akkor is, ha a vereségek komolyabban padlóra is küldenek vagy nagyobb nyomot hagynak a lelkedben. De azt hiszem, a gondolkodás a kulcs. Nem kellenek magasztos idézetek, életbölcsességek, ha folyamatosan a visszahúzó, negatív gondolatokon rágódsz, magadat nyírod ki.
Sokszor hallgatom az ebereket, és sajnos sokszor saját magamon is észlelek bizonyos hátrányos jeleket, amelyek utalnak rá, olyasmi idegesít, amivel valójában nem is kéne foglalkoznom. Hozzáértők erre valószínűleg azt mondanák, másfajta elfojtott vágyak, földolgozatlan problémák állnak a háttérben, ami aztán pitiáner dolgokon való rágódásban merül ki.
Ez szerintem a legtöbb emberrel előfordul, mégis mintha mindenki folyamatosan meccsben lenne. Nem csak nők vagy férfiak, hanem nők nőkkel, férfiak férfiakkal, így aztán gyerekek más gyerekekkel is. Nem a béke védnöke akarok lenni, de…
És előbb utóbb kiderül, valójában minden probléma. Ami amúgy nem csak a nőkre jellemző hozzáállás, természetesen.
Néha az az érzésem, tinédzserlelkek bujkálnak a felnőttekben. Számos Pán Péter vesz minket körül, aztán azt vesszük észre, minket is megfertőznek az életfölfogásukkal. A gyerek, a tini önérzetes lesz, mert még fiatal és bontogatja a szárnyait, a pályakezdő, mert a magasabb végzettsége, mint a középkorú dolgozók többségének, a középkorú azért, mert már letett valamit az asztalra, az idős meg azért, mert már mennyi mindent megélt.
És mindenki biztos benne, neki van igaza.
Magyarázhatjuk -e ezt azzal, hogy milyen sérülések értek minket gyermekkorban vagy későbbi életszakaszban? Nem arról van -e szó, hogy túl sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások, rosszabb esetben nem vagyunk -e elszállva magunktól.
A rengeteg elégedetlenkedés, bosszankodás, feszültség, ami valóban éri az embert bőven elég ahhoz, hogy jó párszor nyomj egy reset gombot az agyadnak és a lelkednek is. Éppen ezért teljesen fölösleges külön terhelni azzal, hogy olyasmikkel foglalkozol, amelyekre vagy nincs ráhatásod vagy az életedet lényegesen nem befolyásolják.
Legyél okos. Ne engedj be annyi negatívumot. Ha arra eszmélsz, túlságosan sokat foglalkozol a külvilággal és szinte csak a rosszat veszed észre, tudatosan törekedj a szebb gondolatokra. Végezz légzőgyakorlatokat, esténként relaxálj, pihenj, és vedd körbe magad pozitív emberekkel.
Kizárt, hogy életed során elkerüld a versenyhelyzeteket. Valaki jobb lesz a suliban, a munkában, a párkapcsolatodra is vigyázni kell, a szomszéd fűje zöldebb lesz, stb. Lehet, hogy gyerekkorban a szüleid figyelmet szenteltek mások teljesítményének, összehasonlítottak más gyerekekkel, de ha így is lett volna, felnőtt korodra ennek nem szabad hatást gyakorolnia. Ne engedd neki. Felnőttként tisztában kell lenned a képességeiddel, határaiddal. Tegyél meg mindent a sikerek érdekében, de tudj fintorgás nélkül kezet fogni a nálad jobbakkal, és örülj tisztelettel a győzelmeidnek.
Ha képessé válsz elfogadni a változást, az egyszer fent – egyszer lent trambulinját, akkor nem a sértettség mérgezi a lelkedet, hanem élvezni fogod az önfeledt ugrálást.