Mindenkinek vannak komorabb időszakai, amikor elege lesz a komplett világból. Ehhez súlyos traumára sincs szükség, elég hozzá a kudarcélmény, amely időről – időre tarkón vágja az illetőt. De az is bekuckózhat, aki így szeretné felhívni magára egy neki szimpatikus férfi/nő figyelmét. Kérdés, hogy bármely okból is történjék a bezárkózás, helyes taktikának bizonyulhat -e, eléri -e vele a célját?
Az első szempont az időtartam és a gyakoriság
Ha túl sokáig/túlságosan sűrűn zárkózol be, és folyamatosan sértett gyerekként viselkedsz, abból aligha jössz ki jól. Egy darabig persze érdekes lehet azzal tölteni az időt, vajon
kinek vagy annyira fontos, hogy megpróbálja áttörni a falat, amit magad köré építettél, ha újra és újra felhúzod, hamar elveszítheti a lelkesedését.
Pláne, ha a betonból építetted, és már azért is szinte kínhalált kell halnia, hogy egyszer lebontsa. Nemhogy többedjére.
Ha alapevően jó kedélyű vagy, és átmeneti dackorszakba taszítod magad, akkor azzal nincsen semmi baj szerintem. Tényleg bárkivel előfordul az ilyesmi, hogy vágyik a másik fél kezdeményezésére, törődésére.
De miért bajos, ha hosszan kínzod ezzel a környezetedet?
- Kitartó próbálkozásai ellenére újra és újra eltávolítod magadtól.
Bár sikeresnek ítélheted a taktikát, hiszen észrevették búbánatodat, és megpróbáltak tenni ellene, de ez nem egyenlő azzal, hogy szívesen csinálnák meg napi vagy heti rendszerességgel. A legnagyobb veszély, hogyha egyszer kétszer még meg is történik az odafigyelés, ám harmadjára már nem megy, akkor a bezárkózásodat az a sértettség okozza majd, hogy “bezzeg, már nem vagyok neki(k) fontos”. - Alapvetően szófukarként viselkedsz, és mindig az látszik rajtad, ki vagy akadva a világra.
Ebben az esetben is próbálkozhatnak nálad, ami átmenetileg kiszakíthat az önsajnálatból, azonban a folytonos visszaesésed miatt előbb utóbb föladják.
A valódi hiba az, hogy a látszat ellenére nem feltétlenül kapsz reális képet arról, hogy kinek vagy igazán fontos.
Mert az is törődhet veled, aki nem, vagy csak kevéssé észrevehetően igyekszik áttörni a faladon. Ennek ellenére figyelhet rád, törődhet veled, csak nem azonnal kezdi meg a bontást, hanem kivár, netán pont az ellenszenves viselkedésed miatt bizonytalanodik el. Hiszen meglehet, fölsül, mi több, még vissza is moroghatsz neki valamit.
Nyilvánvaló, hogyha az egész lelki akció egy bizonyos személy figyelmének megszerzésére irányul, akkor mindent hozzá viszonyítasz majd, csak azt tekinted értékelhető sikernek, ha ő próbálkozik közel kerülni hozzád. Minden más bagatell eredmény lesz.
A második szempont, hogy ez az út valójában csak lefelé vezethet
A hosszú önsajnálat szerintem senki hasznára nem volt még ebben az életben. Nem kell szégyenkezned miatta, mindenkivel előfordul, és számtalanszor jólesik, ha valaki érezteti, nem csak erőd teljében van rád szüksége. Viszont, ha eltúlzod, könnyen föladhatja még az is, aki valóban szeret. Egyszerűen azért, mert elmegy tőled a kedve.
Te szívesen keresnéd egy szüntelenül búskomor ember társaságát? Ha őszinte vagy magadhoz, aligha.
Más szóval, ha van olyan ember az életedben, aki rendre szétveri a falat, amit magad köré építesz, akkor megajándékozhatod őt azzal, hogyha nem is verte még le az utolsó téglát, te már átlépsz az ő oldalára. Magyarán, te magad is teszel azért, hogy rózsaszín kedved legyen. Ugyanis, ha ezt elmulasztod, és folyamatos stresszben tartod az embereket az állandó rossz hangulatoddal, egy idő után “már megint valami baja van annak a hisztérikának/hülyének” mondatokkal intézik el a veled való foglalkozást.
És még csak nagyon haragudni sem haragudhatnál rájuk.
A bezárkózással hívod fel magadra a neked tetsző pasi figyelmét vagy ez a segélykiáltásod.
Nem mindegy, hogy súlyos válságban őrlődsz, amelynek megoldásához akár szakember segítségére is szükség lehet, vagy csak egy bizonyos személy figyelmét akarod felkelteni. Az elanyátlanodás szerintem csak akkor hatékony, ha nem teljes befordulást von magával. Tehát bizonyos körök felé nyitott/nyitottabban viselkedsz, csak a kiszemelted irányába vagy hűvösebb. Ez a játszma csak addig hatásos, ameddig el nem hiteted magaddal, hogy ez az egyetlen megoldás, hogy vonzóvá tedd magad a pasi számára. Sőt. Csodás érzés “megmenteni” egy nőt, ami földobja a férfi napját is, de erre nem szabad alapozni egy esetleges későbbi kapcsolatot. Ha azt akarod, hogy önmagadért szeressen, nem baj, ha látja a védtelen valódat, de korántsem valószínű, hogy hosszútávra is azt választja. Mert az állandó vigasztalás egy idő után baromi unalmas még a legtürelmesebb fazonok számára is.
Szóval inkább fejed fel, és bűvölj el mindenkit a mosolyoddal.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek