Kiborultam. Képtelen voltam uralkodni magamon. Legszívesebben a fejemet vertem volna a falba dühömben. És minden pillanatban így érzek, ha nagyzolni hallok egy férfit a nő jelenlétében. Úgy döntöttem, harcba szállok.
A felsőbbrendűség halálos
A nagyzolást még benyeli a nők többsége, mert elmegy, mert lehet akár imponáló is. Legalábbis egy ideig. Aztán váltani kell, illetve kellene. Meg kéne mutatni, merni kéne mutatni a pasinak a belső értékeket. A “sebezhetőséget”. A hibázás lehetőségét.
Ehelyett álarcot húz és tovább csiszolja a (nem létező) sármját. Csak akkor már a nő hátrányára.
A figyelemfelkeltés időszakában még elmegy a felsőbbrendűség, bár az igazán kifinomult nők menekülnek tőle szerintem, de párkapcsolatban végképp el kell felejteni. Nyilván egy nő is képes az elnyomásra, azonban a különbség mégis sokszor szembetűnő.
A férfi alázni kezdi a nőt.
“Csúnya vagy. Hülye vagy. Ezt is elrontottad. Kurvásan öltözöl. Alul öltözöl. Topisan öltözöl“.
A nő pedig kezdi elveszíteni a hitet önmagában.
És nehogy azt hidd, ez csak “átlagos” nőkkel történhet meg. Meggyőződésem, hogy egy topmodell is elbizonytalanítható. Sőt!
A nő elhiszi, hogy fabatkát sem ér a férfi nélkül. A férfi nélkül, aki minden, csak nem jóképű. Nem nyújt semmi extrát. Egyetlen célja, hogy magához láncolja a nőt. A birtokává tegye.
Meglátásom szerint kétféle pasi viselkedik így.
I. Az egyik, akinek csak pénze van, és úgy érzi, anélkül nem szolgál rá a nőre.
II. A másik, amelyik önbizalomhiánnyal küzd, és ezt vetíti ki a nőre, hogy az se előzze meg őt.
Valójában persze az első változatban is az önbizalomhiány a fő ok, amiért a férfi alázni kezdi a nőt. Pénz nélkül nem érek semmit – gondolja a pasi. Hatványozottan igaz ez azoknál a fickóknál, akik mielőtt meggazdagodtak volna, átlagos vagy az alatti szinten éltek. És az összes ebből fakadó komplexust képtelenek levetkőzni, így marad bennük az aggodalom. Mikor lesznek kevesek az adott szinthez.
Pont emiatt nem szabad a nőnek teljes egészében átadni a férfinak az irányítást a pénzzel kapcsolatban. Ne hagyja, hogy csakis a férfi legyen a kenyérkereső.
És miért kell megalázni a nőket folyton?
Semmiért. Ám láttam már olyat, amikor egy srác valóban agyongyalázott egy lányt, vagy éppen idősebb pasi igen egyszerű “bókokkal” halmozott el különböző hölgyeket, amelyek bántóak voltak a számukra. Fájt nekik, komolyan megbántódtak, viszont amikor a férfi nem szólt be nekik, már-már ők rohantak hozzá.
Ez nedvezhető az élet igazságtalanságának, és az egyének saját döntésének vagy épp intelligenciájának. Hangsúlyos, hogy tényleg nem olyan bókokról volt szó, amely tekinthető lett volna valamilyen csűrés csavarás folytán kedvesnek. Ha nem is trágár, de mindenképp sértő megjegyzések voltak.
És ha véletlenül valaki rákérdezett, ugyan miért is “barátkozol” azzal a férfival, aki megaláz?
A válasz: Jó ember ő, biztos sokat bántották, azért ilyen.
Nos, igaz. Kimondhatjuk, hogy a klasszikusan érzékeny emberek, akik magukat is annak tartják, többnyire kifelé lazán szórják a durva megjegyzéseket, viszont amint egy kicsi választ kapnak, a sértettségük, ha úgy tetszik érzékenységük máris fölülkerekedik. És míg ők nagyjából anyázásig mentek el, addig egy irgumburgum válasszal a lelkük legmélyéig hatolhatunk.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek