Biztos ismersz olyan embert, akire igaz az állítás: akkor igyekszik, ha a nyakán érzi a kést. Már képletesen persze. És a legrosszabb, hogy folyamatosan ott is kell tartanod, ha eredményt akarsz elérni nála. De ez egy párkapcsolatban felemészti az embert.
És akkor azt mondod, elég volt
Szakítani akarsz az illetővel, mert meguntad a próbálkozásokat. Hogy időről – időre nyomás alatt kell tartanod, mert, ha nem teszed, belekényelmesedik, és a minimálisat sem nyújtja. Azért fontos, hogy azt sem, mert elfogadható, hogy az idő múlásával kihal a láng, és egyikőtök sem úgy ébred, mintha az első randitok valamelyikére készülne, de lássuk be, pokolian sokat kell tenni egy fenntartható, értékes kapcsolatért. És, ha a párod rendszeresen figyelme perifériájára helyez, akkor ott gond van.
És mi történik, ha felsejlik a szakítás szelleme, vagy konkrétan kimondod, neked ebből ennyi elég volt
Teperés, odafigyelés, elhalmozás lázas időszaka következik. Ígéretekkel, hangzatos megváltozom szövegekkel. Számodra meg a dilemmával, vajon elhidd -e neki, vagy sem? Ha az első ilyen alkalomra kerül sor, és nem követett el főbenjáró bűnt, érzéseidtől függően nyilván adhatsz esélyt neki. De amikor harmadjára történik ilyesmi, már jóval kockázatosabb a dolog. A megbocsátás szép, ám a saját rovásodra nem éri meg engedni.
Szakítotok, aztán jön a feketeleves
Fenyegetések, könyörgések, siránkozások váltakoznak az exed hangulatától függően. Rosszabb esetben a Facebookon próbál üzengetni különféle önmarcangoló (engem mindig bántanak) típusú idézetekkel, vagy a közös barátaitokat árasztja el negatív gondolataival. És még, ha nem is tudatosan (de általában sajnos szánt szándékkal) megpróbál Téged minél hátrányosabb helyzetbe hozni náluk. Bebizonyítani, hogy ő száz százalékot nyújtott, és ha hibázott is, mindent megtett érted, de te csúnya módon elutasítottad.
Érthető, ha kiakadsz, de soha ne felejtsd el: Neked is csak egy életet szánt a sors! Nem áldozhatod fel olyanra, aki meg sem érdemli
Szóval dőlj hátra, és figyeld a műsort. Azt mondanám, azon se erőlködj, hogy megvédd magad a barátaid előtt. Fölösleges. Az igaziak kíváncsiak lesznek a véleményedre, és ha úgy döntesz, elmondod, képbe kerülnek, mit, miért tettél. A legigényesebb azonban, ha csak módjával avatod be őket az életedbe. Senki nincs a helyedben, ezért nem szükséges részt venned a sárdobálásban sem, csak azért, hogy szórakoztasd őket. Az életed nem szappanopera.
És azon tűnődsz, miért alakult így…
Természetes (lenne), hogy átvizsgálod magad. Számot vetsz arról, neked mit kellett volna másképp tenned a kapcsolatban. Minden bizonnyal bőségesen találsz majd problémát. Ez érthető. Azonban se túl szigorú, se túl engedékeny ne legyél magaddal az önvizsgálatnál, viszont mindenképp tarts meg.
De vajon miért történt, hogy az exed csak akkor erőltette meg magát, amikor a nyakán érezte a kést, ami először a szakítás pedzegetése, aztán bekövetkezte volt?
Képzeld el, hogy belevágsz valami újba.
- Munkahely,
- tanfolyam,
- edzés,
- életforma megváltoztatása, stb.
Az elején lelkes vagy. Attól függően, hogy mibe kezdtél bele, utánanézel mindennek. Edzéstervet követsz, étrendet változtatsz, rendszeresen készülsz az órákra. Aztán idővel, általában az első komplikáltabb részeknél, vagy, ha csalódás ér, könnyen lehet, hogy megfutamodsz. Kifogásokat keresel, más programot találsz ki, elcsábulsz a kanapé vagy tévézés hívogató kényelmétől. És ekkor felsejlik a kés árnyéka: Ha nem koncentrálsz, nem küzdesz eléggé, nem embereled meg magad, az egész projekted elbukhat.
- A tanfolyamra befizetett pénz elveszhet, vagy egyszerűen kicsaphatnak a képzésről, ha nem tanulsz.
- Az edzés hanyagolása miatt hízni kezdesz, romlik az egészséged, netán mások szólnak le, amiért föladtad.
Amikor szembesülsz ezzel, a kés enyhén megsebzi a nyakadat, és máris újra beleadsz mindent
Legalábbis jobb esetben. Viszont, ha ezek hidegen hagynak, akkor az is egy válasz a problémára. Akkor magasról teszel rá, hogy a kés elvágja e a torkodat vagy sem. Lesz, ami lesz alapon beletörődsz a helyzetbe. Viszont ebből nincs fejlődés. Mély verembe kerülsz, és pokoli harcok árán tudsz majd kikászálódni belőle.
Lehet, hogy megtetted, de fordítsuk ezt le párkapcsolatra
Megismerkedésetek időszakában lelkes volt a párod (És Te is). Odafigyelt, leste a kívánságaidat, különféle kreatív randikat talált ki. Aztán idővel minden gépiessé vált. Ugyanazt tettétek ugyanúgy, ugyanazokkal. Vagy rosszabb esetben valamilyen káros szenvedélye árnyékolja be az életeteket.
Aztán, amiket minimálisan elvártál volna, azok is elmaradtak. Figyelmesség, nemtörődömség, hosszú sértettség lett az úr, amire ultimátum, beszélgetés, helyzetelemzés érkezett részedről válaszul. És a szakítás pedzegetése = A kés hegye ekkor megérintette a nyakát.
Innentől azonnal éles váltás: Ígérgetés a megváltozásra, a minden helyrejön-re.
- Újra figyelmes,
- törődik veled,
- hazaér időben,
- átmenetileg felhagy ezzel-azzal.
Gondolj a tanfolyamos, vagy edzéses esetre. A lelkesedés, az újratöltődött ambíció meddig szegődne melléd? Két – három hónap? Maximum fél év. Aztán újra jön valami, ami megzavar, mert a motiváció sosem tart örökké. És a párkapcsolatban ugyanez a helyzet. Beüt néhány összeveszés, sértődés, és lőttek az idillnek, vagyis az álcázott tökéletességnek.
És miért válik sértődötté az, akivel szakítottak, mert többszöri figyelmeztetésre sem változtatott, amivel nagyot hibázott a párkapcsolatban? Miért játssza el a nagy halált az elvágott torkát markolászva, miközben a kést valójában el is lökhette volna onnan?
Azért, amiért veled is előfordulhatott már, hogy például elmeszeltek gyorshajtás miatt, és a rendőröket szidtad, vagy a tanárokat, amiért nem izgalmas az óra, és rosszul tanítanak, és csakis ezért hagyod abba a tanfolyamot, amit pár hónapja kezdtél. És túl meleg, meg hideg van az edzéshez, meg nem is volt rá időd. Arról nem beszélve, hogy az egészséges táplálkozás sokba kerül. Persze amikor erről mesélsz, elfelejted megemlíteni, hogy 70-nel mentél az 50-es úton, meg nem néztél utána eléggé a tananyagnak, és amúgy sem készültél az órákra igazán, és egy órás tréning bőven belefért volna az idődbe, mert sorozatot néztél vagy számítógépeztél helyette. Vagy szimplán máshoz volt kedved. Mindegy, hogy miről vagy kiről beszélünk, biztosan volt részed már hasonlóban. Sőt. Valószínűleg Te is mosakodtál már így, akár saját magad előtt is. Hát még ismerősök, barátok előtt. Főleg, ha rá is kérdeznek.
Nagyon ritka, hogy valaki fölvállalja a saját hibáját, gyengeségét. Főként társaságban, mondjuk a barátok előtt. Senki nem azzal kezdi, hogy ezt és ezt hibáztam, hanem azonnali mosakodással nyit. Az emberek többsége pedig nem lesz alapos, vagy nem is érdekli őket annyira a téma, hogy belekérdezzenek. Maximum addig jutnak el, hogy a saját sérelmeiket hozzák fel, így a megtépázott lelkek társra lelnek
És utálhatják együtt a rendőrt, a tanárt, a főnököt, a szomszédot, a világot, bárkit, csak magukat ne kelljen okolniuk. Ne kelljen szembenézniük a saját hibáikkal, vagy ha mégis, bolhásítsák le őket annyira, hogy a másiké elefántcsorda legyen hozzájuk képest. Igen. Sajnos ebben az esetben Te leszel a rendőr, a tanár, a bármilyen hátráltató és szapulható körülmény, ami megakadályozta a céljáért mindent megtevőt a mennybemenetelében. Öcsém facsiga. Másképpen szólva, a nagy büdös lószart. Szakításig jutni egy folyamat része, sok-sok önvizsgálattal, önmarcangolással. Ha kimondtad, hogy nem akarod tovább csinálni, arra valószínűleg jó okod volt. Megtetted és nyugodt lélekkel nézhetsz tükörbe. Ennyi. A többi rizsa.
Kiemelt Kép: Gabriel Matula, Unsplash.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: