A gyermek a család kincse. Ő van a középpontban, ami egy bizonyos szintig rendjén való. Hiszen vele 0-24 órában foglalkozni kell. Vagy nem?
Tekintsünk el a szoptatási időszakról, meg az első évekről, habár a gondolatok arra is érvényesek lehetnek. Vegyünk alapul egy 7-10 éves gyereket. Vagy idősebbet.
Biztos, hogy minden pillanatát menedzselned kell? Előfordul, hogyha nem vagy mellette, mint egy láthatatlan védelmező korlát, és megüti magát, azonnal rossz anyának titulálod magad?
Vagy, ha minden nap lejárod a térded a munka, a bevásárlás és az otthoni teendők után, majd még tanulsz, meg beszélgetsz a gyerekkel, és ha az éppen aktuális százhuszadik gondolatát nem mondhatja el neked, mert túlságosan fáradt vagy hozzá, lelkifurdalásod támad?
Már amennyiben tényleg csak azért beszél, hogy figyelj rá.
És, ha aznap már órákat töltöttél el vele, és észreveszed, hogy nélküled egyetlen lépést sem tud megtenni, akkor kapcsoljon be a vészcsengő. Pláne, ha még meg is szól azért, mert egyedül hagytad, egyedül kellett boldogulnia. Természetesen abszolút olyan dolgokra gondolok, amelyekről elvárható, hogy egymaga is megoldja.
Pl. Rendet tartson maga körül, felelősséget vállaljon valamiért, elvégezze a feladatait. Vagy éppenséggel azon nyomban meg akar kapni valamit, amivel épp lekötheti a figyelmedet, és amit te kérsz, az persze folyton várhat. Sőt, ha szemrehányást teszel miatta, még te leszel a rossz.
Ekkor valami bántót mond rád, te pedig összetörsz, hogy nem feleltél meg, és rossz anya vagy, mert bezzeg a másik gyereknek ezt meg azt megteszik vagy megveszik a szülei
Ha úgy érzed, a farok csóválja a kutyát, változtass. Nem kell drasztikusnak lenned, de határozottnak feltétlenül. Azzal, hogy megmutatod a gyereknek, hogyan figyeljen oda a másikra, hogyan adjon többet annak akit szeret, anélkül, hogy rögtön elhanyagolva érezné magát, meggyőződésem, csakis segíted őt. Olyat tanítasz neki, amit kevesen.
Szóval én azt mondom.:
Ha anya vagy, erre figyelj oda mindenképp: magadra.
Furcsának tűnhet, de igaz. Mert fennáll a veszélye, hogy előbb – utóbb mindenki leszívja, elszívja az energiádat. A gyerek/gyerekek, a párod, a munkahelyed, esetleg egyéb kötelezettségeid. És máris ott tartasz, hogy Te sehol sem szerepelsz igazán. A Te érzéseiddel senki sem törődik.
Szuper, hogy gyereketek született, és a pároddal ezentúl már csak érte éltek.
De ez maradjon meg a szavak szintjén.
Mert a férfiak sajnos nem elégednek meg ennyivel. Hosszútávon kizárt. Teljesen jogos, hogy ettől még senki ne forduljon a félrelépés ingoványos mezeje felé, vagy örömlányoknál keresse a félórányi beteljesülést. Legyen önkontrollja, és legfőképp tegyen azért, hogy a párja a gyerek mellett is nőnek érezze magát.
Lehet szidni a pasikat amiatt, hogy ők a kapcsolat rombolói, amiért esetleg egy idő után máshoz fordulnak, viszont nem biztos, hogy kell.
Mert gyerek mellett miért lenne kötelező lemondani a romantikáról, miért ne adódhatna fél óra a vággyal teli szeretkezésre, vagy felnőtt játékokra?
Ha mindketten eldöntitek, hogy Ti csakis szülők lesztek, abból is a tökéletesek, a gyerek akarta a fő mindenek felett, akkor tudtotokon kívül kiölhetitek a meghittséget a kapcsolatotokból.
Te, mint nő pedig, ne engedd, hogy az anyai ösztönök maximálisan átvegyék az uralmat feletted. És minden pillanatodat a gyereken való rágódás, a feladatok közti vergődés töltse ki.
Világos, hogy a gyerek az első. Ő a legfontosabb. De szükséges, hogy két kiegyensúlyozott felnőtt nevelje, és ezek Te és a párod vagytok. Ha nem tesztek eleget a kapcsolatotokért, minden fölborulhat. És lehet, hogy legközelebb a bíróságon küszködtök a láthatásért.
Egy gyors lájk belefér, hogy ne maradj le a következő cikkről?
Akkor... >>> Kattints ide <<<
Legyél hipnotikus csábító! Avagy a vágyfokozás 52 kevésbé ismert módszere;)
Kommentek